2009. június 28., vasárnap

Mostantól nem csak én nézem, a kis boszimat, hanem ő is, engemet.



Készen lettem a szemével, nem így terveztem, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek és elővettem a következő két minta lapot is, és megcsináltam. Nagyon erősen azt terveztem szépen haladok minta laponként, de győzött a kíváncsiságom.
A tekintetére bízom most már magam, ha csúnyán néz rám mikor a haját varrom ( ami nem semmi, kis munka ki sem nézni de igen sok a szín váltás) akkor talán folytatom az arcát, de erős a gyanúm, megint győz a kíváncsiságom.



Két képet azért raktam fel, megpróbáltam másként lefotózni, de nem látszik a különbség, szerintem élőben sokkal többet mutat.

2009. június 22., hétfő

Köszönöm!
Úgy érzem a kedvességeteket külön meg kell köszönnöm!



Ezt a kis virágot küldöm nektek, annyira megörvendeztettétek a szívemet!
Ne vegyétek sértésnek, de csak ez volt most a gépemen, és még ezt nem mutattam, meg mert egészen új valamelyik nap virágzott ilyen szépen. Egy kicsit szúrós, egy kicsit vad, de gyönyörű a virágja.
Nem panasznak szántam én, a megjegyzést csak úgy jött félig humorosan félig talán szomorúan, mert tényleg jó volt ez a Michael Powell minta elkészítése. Hiszen Adélnek is ott a Tündikéje, ugyan az a minta és mégis más azt is nagyon jó összehasonlítani! Látom én a különbséget és a hasonlóságot is a kertekről nem beszélve, Mariann és Judit, hiszen alig várom, hogy felrakjatok egy,egy részletet. Minden elkezdett, és elkészült hímzésetek érdekel, nem csak azok amikről írtam, sőt úgy érzem nem csak a közös hobbi, hanem az emberi oldal is hiszen időközönként csak ki derül rólunk akaratlanul is valami erény, hiba, öröm, bánat, akármi. De ez nem baj.
A másik dolog miért is várnám el, hogy az én blogomat nézze bárki is, ha én is ritkán járok más blogokba, bár ez egyre sűrűbben fordul elő, csak nem nagyon merek kommentet hagyni. Ismervén magamat nem tudok megállni egy szimpla dicséretnél és a sok mellé beszélést.... talán nem mindenki veszi jó néven?
Sajnos egyéb okok miatt nem haladtam a kis banyekkal.

2009. június 21., vasárnap

Judit

kíváncsiságának szeretnék legelőször eleget tenni. Mutatom e kertem kerítését!



Egyszerű, közép barna fa keret, talán egy kicsit túlzásba estem a léc vastagsága kiválasztásakor, nekem első ránézésre túlságosan szélesnek tűnt a keret, de minél többször nézem, annál jobban megbarátkozom vele. Szerencsére nem kértem paszpartut hozzá, ennek egyszerű oka van, csak a keretet rendeltem meg és én bűvészkedtem az üveg alá a varrományomat.


Tegnap reggel, meggy szedéssel indítottuk Szandi lányommal a napot. Eseményekkel telire sikerült! Először a ház előtt az utcán tele szedtük a kosarat, majd a kertben szintén szedtünk egy másik kosár meggyet. Kimagoztam egy adag pitére valót és meg sütöttem.



A legegyszerűbb sütik egyike: 30dkg liszt, 30dkg cukor, 3 tojás, 2dl tejföl, fél csomag sütőpor,/50dkg mag nélküli meggy,/ összekeverni kicsit sűrűbb tészta, mint a piskótáé. Nem nagy tepsibe való az adag, hanem kicsibe, viszont a nagy tepsibe mehet dupla adag! Jaj a kimagozott meggyet a tetejére szórni, én megszoktam forgatni zsemle morzsába, így nem áztatja el a tésztát.
A tészta kisült, és ekkor eszünkbe jutott, hol van a kutyánk!!! A nagy meggyezés közben elfeledkeztünk róla, nem csuktuk be a kaput, mi a fa tetején és a létrán a kutya meg nagyon szabadnak érezve magát, mivel egyikünk se nem figyelte uzsgyi amerre látott elment! Kétségbe esve indulj a keresésére, ki bicajjal, ki kocsival, ki gyalog, ki merre látta ésszerűnek arra ment. Kérdeztük az embereket láttak e fekete kutyát kóborolni, de nem, senki nem látta eltűnt! Majd jó óra elteltével találkoztam egy fiúval aki látta, de nem fogta meg mivel elég morgósnak találta és félt tőle, halvány remény sugár volt, így arra fele kezdtünk keresgélni, de nem , semmit nem találtunk és jó pár óra elteltével feladtuk.
Szomorúan, kétségbe esve, lelkiismeret furdalások közt, feküdtünk le aludni. Nagyon szerettük ezt a kutyust, lassan két éve volt már náluk, Szeretett velünk labdázni szaladgálni, ugrabugrálni, a cicával hemperegni, ijesztgetni a postást, ha levelet dobott be, meg ugatni a járókelőket, szóval kutyálkodott és elment...

Hajnalban kutyaugatásra ébredtünk, haza talált a mi kis csavargónk!!!
Azt, az elégedett és boldog fejét látva, hogy itthon van, na meg a fark csóválást amit véghez vitt a kapunyitás után, hát mi is nagyon örülünk és büszkék vagyunk az okos kutyusunkra!

2009. június 15., hétfő

A kalapot majdnem, teljesen készre varrtam, csak pár öltés hiányzik már.
Annyira várom már, hogy a szemeihez érjek a kis banyának, olyan tiszta tekintete van a képen, gondolom a hímzéssel sem sok minden változik majd, mert nagy csalódás volna számomra.
Hiszen akkor jöttem rá, hogy a szemek miatt tettszenek az oldalsávban levő képek, mikor így egymás mellé raktam őket. Na igen van kivétel is!

2009. június 1., hétfő



A hosszú hétvégén nem csak böködtem, hanem a virágaimmal is foglalkoztam. Sok sok fényképet készítettem volt amelyik sikerült és olyan is ami nem. Két csokrot kötöttem belőlük elvégre virágkötő a szakmám, igaz már jó ideje nem dolgozom benne, remélem azért jól sikerült.



Még egy kicsit horgoltam is, jó részét vagy két hónapja, de most lett teljesen készen, így megmutatom a kész ruhácskát.