2009. december 11., péntek

Már megint kaptam díjat.  Most  Judit lepett meg vele.
Örültem neki, mert szeretek adni is és kapni is.
Nem csak a virtuális adok, kapokra  gondolok  úgy általában a mindennapokra  és az ünnepekre főleg. A lehetőségeim azért határokat szabnak az ajándékozásnak úgy időben  mint anyagiakban. Viszont az előző tapasztalataim azt mutatják más is van aki örül az ehhez hasonló kis meglepetéseknek.
Talán felvidítja, vagy csak érzi van aki gondol rá. Ezt a díjat azért becsülöm nagyra, mert vissza lehet követni ki indította, na nem én jártam utána Ninánál találtam meg a rá mutató  linket.
Kinek is adhatnám tovább, a karácsonyi előkészületei  Loncinak a leglátványosabbak így ő az első.

A következő fpárduc mer ő  gyönyörű hajócskás fenyőt készített.

2009. december 5., szombat

Nem bírom ki  meg kell mutatnom a ma délelőttöm mivel telt el. Karácsonyfa dísznek készítettem, de már elajándékoztam, csak a kép maradt meg. Viszont most úgy érzem nem állok le a gyártásával.




Díjat kaptam Adéltól köszönöm.Nem is tudom kiknek adjam tovább, hiszen lehet már körbejárt, na meg nagyon sok blog van amit szeretek olvasni és nézni a képeket, na meg tanulni ötleteket ellesni.
 Akinek én szeretném tovább adni Judit,  
Krókusz

2009. november 22., vasárnap



Mi felénk tegnap sütött egy pár órácskára a nap, és ezeket fényképeztem.
                                NEKEM TETTSZIK!!!

2009. november 14., szombat

Jó régen írtam már, úgy igazán a hímzéseimről és más egyébről, na nem azért mert böktem a banyácskámat erről szó sincs egy kicsit haladtam vele, de nem igazán látványosan. Viszont nagyon elkalandoztam a blogok között és már megint olyan sok minden megtettszett és nagy részét akarom.....szeretném megcsinálni. Magam is kíváncsi vagyok rá mi jön össze az elképzeléseimből.
Azzal kezdeném először is nagyon magam alá kerültem. Az elmulidőszakban számomra három közel álló személyben is nagyot csalódtam úgy emberileg ezért nem volt kedvem semihez. Nagynehezen túl sikerült vergődnöm ezeken a számomra sértő esményeken, ezért nem is részletezem. (csak jó leírni)
Mivel az események kedvemet szegték így szeretnék régebbi elkészültjeimet mutatni. Hímzéssel kapcsolatos, mivel a lányok engem is megfertőztek a fonal festéssel, még a nyáron történt. A diófa alatt böködtem és eszembe jutott mi lenne, ha festenék a zöld dió héjával a gondolatot tett követte és íme.





Azok a szép  színek azok a világos rövidebb ideig a többi pedig hsszabb ideig volt a festőlében. Nem tudom miért én úgy gondoltam sötétebb az igazi dióbarna, de akár meddig maradt a lében a fonal nem sikerült sötétebb színt előállítanom. Arra a következtetésre jutottam nyáron talán még kevesebb a festék anyag a dióhéjban, majd talán ősszre megszaporodik és tudok sötétebb színt kihozni belőle.

 

Ilyen lett a mostani festésem, nem sokkal sötéteb csak talán érettebbek a színek. Közben rájöttem a dió nem olyan sötétbarna ahogy én elképzeltem.


 


Közben varrtam is az egyik színnel  egy madarat csak sajna nem tudom most felrakni mert a gépem újra lett telepítve egy új widowsal és ez nem ismeri fel a fényképezőnket, hogy most hogyan oldjuk meg ezt nem tudom.



A másik történet az megint nem kellemes a számomra  begyulladt a hüvelykujjamban az ín vagy valami hasonló, hiszen igen fájdalmas megfogni a tűt és az apró tárgyakat, ezért nem erőltetem a hímzést elég a munkahelyemen elvégezni a feladataimat. Viszont kötni azt tudok el is kezdtem egy sálat, ja a horgolás is megy Szandi lányom  nagy örömére neki sapkát készítettem, végre eltaláltam az ízlését olyan, amire vágyott a hosszúhaját is alá tudja dugni ha a kedve úgy diktálja.