2011. október 29., szombat

Lehetetlen ellenállni a csábításnak

Mohair Gold napokon keresztül nézett rám én  meg "rá"magam sem tudom hogyan egyszer csak előkerült egy kötőtű a fonal és elkezdtem.... Csak úgy minden előkészület és minta nélkül, hiszen  nem tudtam szabadulni a gondolattól ebből a fonalból egy egyszerű sima kötésű kendőnek kell lennie kicsi csipke szegéllyel. Egészen kicsikére gondoltam mivel a kis kendőimet amit csak úgy a kabát alá beigazítunk mind elajándékoztam. Még sem a gondolataimban eltervezett kendő került le a kötőtűimről, nem is vagyok maradéktalanul megelégedve vele. Viszont kötésközben olyan sok mintaötlet szaporítási és fogyasztási módok világosodtak meg előttem, hogy ki kell próbálnom még most mielőtt elfeledkeznék róluk.



Öt dkg ment ebbe a kendőbe a fonalból így még talán elég lesz egy másik kendőre amit kicsit másként látok a gondolataimban. A színek valóságban teljesen más árnyalatok sajnos már megint nem sikerült jól fényképeznem. Még annyit a fonal viszonylag jól tartja a blokkolást a 20% gyapjú tartalom ellenére, kicsit bökős, de nem vészes. Különben is a pulcsimra tekerem nem a bőrömmel érintkezik közvetlen.


Ettől a hímzéstől csábított el a kendő az utóbbi időben nagyon úgy érzem elhanyagolom a xszemeseimet, pár apróságot kivéve nem sokat használtam a hímzőtűmet. Komoly dilemmám volt a nagy képemmel kapcsolatban kettőt is elkezdtem, de rájöttem képtelen lennék a befejezésre így még az elején feladtam pá száz öltés után. Ezeket a kisebbeket reményeim szerin végig öltöm. Bár a horgolás is nagyon csábít mert az este kötés után mindjárt elkezdtem egy horgolótű tartót horgicálni, hiszen nekem is kell egy hasonló mint Verának csináltam:) Így a heti szabadidőmben sem tétlenkedtem, annyi sok  kézimunkába kezdtem, hogy a hosszú hétvégém is alkotással fog telni:) Reményeim szerint jól elhaladok ezzel, azzal.

2011. október 18., kedd

Férjem kapta

Csodálatos doboz  egy üveg finom vörös borral.


Kedves barátnőm szerint idővel ezt a szép dobozt még elkérhetem magamnak:)


Ezeket a fonalakat Áginál válogattam össze,magam sem tudom mi minden lesz belőlük.

2011. október 17., hétfő

V era

Hétvégén meglátogattuk  Verát  férjét Ernőt.
Régóta levelezünk, beszélgetünk egymással és  nem bírtunk a (vénasszonyos)kíváncsiságunkkal megbeszéltünk egy személyes találkozót.
Eljött a nagy nap, nagyon vártam már. Távolról megismertem őket, Pécsen találkoztunk.
Egy kis városnézés, majd benéztünk Ági boltjába, egy kötős, horgolós, hímzős nő Bár hol jár a kézimunka boltokat nem hagyhatja ki. ( a fiúkat kiküldtük ezek a fonalas dolgok nem tartoznak rájuk:)))
Majd Vera vendégül látott bennünket köszönöm a kedvességed!
Majd beszélgettünk, beszélgettünk olyan sok mondanivalónk volt és így utána gondolva nagyon sok mindenről szó sem esett pedig szerettem volna. Talán legközelebb:)
Rengeteg ajándékkal kényeztetett el horgolni való fonalakkal 

Saját készítésű horgolt csipkével.


Frivol angyalkákkal kis csipkékkel.


Hajó csipkét ugyan nem sikerült megtanulnom talán legközelebb:)
Majd  sikerült Erikával is találkozni ő is elhalmozott az ajándékaival.


Nemezelt  neszi, kitűző, saját főzésű lekvár és hársfa virág szörp.
Gyönyörű, bájos kislány unokája szintén elkísérte.
Sajnos képeket nem tudok mutatni mert fényképező gépet nem vittem:( 

2011. október 16., vasárnap

Limara felhívására a Kenyér Világnapja alkalmából

sütöttem a kenyérkémet, igaz meg sem közelíti a Marcsiét, de az enyém. Mellette a lekvárt, hársfavirág szörpöt Erikától kaptam.



Képtelen vagyok többet írni, de lesz még folytatás.

2011. október 15., szombat

Szívecske levendulával töltve

Megint csak horgolás az egyik kedves barátnőmnek.




Fonalat tőle kaptam egy része így visszakerül hozzá.

2011. október 13., csütörtök

Tököcskéket horgoltam

Már készülök a halloweenra igaz nem faragtam a tököt, most horgoltam. A maradék fonalaimat használtam fel  volt olyan amelyik nem futotta a teljes tököcskét és akadt amiből még maradt is.



Ezt hoztam ki belőle és marad későbbre tűpárnának:))

2011. október 5., szerda

Mamamamusz

mamakalap elkészült. Szandinak nagyon nem tetszett így kénytelen voltam magamon fotózni, sőt Levente labdáját is bevetettem:)




Áruljátok már el valóban olyan randa? még a lábmelegítő mamusz talán hajlandó lett volna magára venni.... viszont a kalapra olyan fintort vágott ami számomra mindent elárult. Ő ugyan fel nem rakja a fejére így a labda lett a próbababa. Szerintem a téli fekete kabátomhoz  megfelel, hiszen télen és az én koromban már nem  járunk nagyon világos színekben, bár az ízlés és egyéni adottság is meghatározó. Ez utóbbi állandóan változik, formálódik, átalakul nálam biztosan.