Levente születése után, kicsikét lelassultam a hímzéseimmel más irányú el foglaltságaimra való tekintettel, de lassan visszatér az élet a dolgos hétköznapjainkhoz. Ezzel egyidejűleg a varrományaimat is lassanként előszedegettem. Először is a Rita játékára hímzett madaramat új ruhába öltöztettem, mert elég bénának találtam már eredetileg is a "mágneses tűtartómat"
A pávám, szerintem olyan parasztosra sikeredett. Ebből kifolyólag "tarisznyába" raktam és sokkal jobb lett. Mellé még készítettem egy kisebb tű tartót is és így már elégedett vagyok ! Na azért az összevarrás és az eldolgozás még mindig nem az igazi, de szerintem fejlődöm. Az eredeti tarisznyácska innen jött, de ez már nem is hasonlít rá.


Elképzelhető, hogy majd továbbképzem magam ebben az irányban. Az egyik ismerősöm a folt varrás megszállottja, igaz nekem az alapoknál kell kezdenem.



A következő piros alapon fehér hímzeményemmel egészen más elképzelésem van nem tűpárna lesz a kicsike, de ezt is varrni kell, jó sokat! Bízom benne a kivitelezés már sokkal jobban sikerül. A fejemben és lelki szemeim előtt, olyan tökéletes már is, de a gyakorlati megvalósítás... hm, kitudja hogy jön össze.

Egy játékra találtam Ritánál, jobban mondva két kedves blog barátnőmnél, és eljutottam hozzá, vannak csuda dolgok, ám nála.
Ezek után én sem szeretnék kimaradni a játékból, nehogy már csak nekik legyen Gyergyói mintával készített apróságuk, nekem is kell, önző vagyok? Csak egy kicsikét.
A lényeg szépséges méhviasszal pácolt fa dobozt lehet nyerni a játékon, na meg tapasztalatot és a pici apróságot amit elkészítünk magunknak.
Erről az oldalról lehet válogatni, hát van bőven választék!



Őt sikerült kiválasztanom, és mágneses tű tartót készítettem belőle.
Egy kissé mellé fogtam, ahogy az anyagot rávarrtam oda lett az a kis mágnesesség is amit addig tapasztaltam, így nem elég csak rárakni a tűmet úgy lecsúszik, ha nem szúrom bele a tartóba, hogy soha meg nem találom. Már megint rájöttem maradnom kell a régi jól beváltnál nem kell nekem a flancos újítás!
Emlékeim szerint nagymamámnál, a keresztszemes népi hímzések, pirossal vagy kékkel voltak ki hímezve, ezért lett kék az én madaram, ugyan páva a kicsike, de kéknek kék.