A karácsonyi előkészületek előtt elkezdtem kötni egy sálat, sajnos az első minta után valamit elnéztem nem úgy jön ki a minta mint az utána következőknél a képen  most már látom, de a valóságban nem feltűnő.

Mentségemre legyen mondva úgy igazán jó régen kötöttem, csak belém bujt a kis ördög látva a lányok szebbnél szebb csipkés kendőit én is akartam! A fonalat a testvéremtől kaptam a legutóbbi látogatásomkor ez nem gyapjú valami műszálas fonal lehet, de úgy gondoltam próbának megfelel talán soha el sem készül, így nem akartam beruházni rá.
Miközben kötöttem a gondolataim elkalandoztak a rég múlt időkbe anyukám hogyan is tanított meg bennünket a kötés alapjaira.
Az első kötőtűinket kerékpár küllőiből készítette el  apukám egy kicsit kihegyezte lecsiszolta és már lehetett is gyakorolni a szem felszedést.
Bizony a téli estéken jól eltelt rajtunk az idő ezzel a foglalatossággal a rádió hallgatása közben televízió még nem volt akkoriban. Sőt hol az egyik, hol a másik szomszédos család jött át vagy mi mentünk át az asszonyok kézimunkázni sütés főzésről beszélgetni a férfiak kártyázni a gyerekek meg rendetlenkedni játszani.
Visszatérve a kötésre nem ám használható fonalat kaptunk gyakorolni olyat ami elszakadt gubancos volt egyszóval a felnőttek már nem tudták használni, de egy, két sort azért csak ki futott így megtanultuk a nővéreimmel az alapokat sima, fordított szemeket kötni. Amelyikőnknek már jól ment az bizony kapott "kártolt gyapjú" fonalat és  csinált magának sálat. Ez a kártolt gyapjú, na ez aztán úgy szúrt, de úgy és még is büszkén viseltük a mi saját művünket.
Ebből a gyapjúból készült egy pulóver is, háááát  a nővéreim szerintem forró vízben mosták csak nekik ne kelljen viselniük össze is ment alaposan kire maradt a végén a legkisebbre. Vissza gondolok rá milyen nagyon utáltam hordani mennyere viszketett a bőröm tőle.

És sapik