könyvjelzők készültek a nagy kötés után, hímzésre felkészülve valami egyszerű és gyors hímezni valót kerestem. Igazi felüdülés kedv csináló varromány, haladós, mutatós minta egyszóval szerettem ölteni.


A fényképezés már nem ment ilyen egyszerűen:)) Képzeletemben.......álmomban búzatábla közepén szerettem volna megörökíteni, de maradtam a két maroknyi búza szálnál. Először is mivel nincs búzatáblánk másodszor nem akartam nagy távolságra menni beszerezni a növényt.
A férjemet estefelé sikerült rábeszélnem menjünk már ki a város szélére kevéske kalászos növényért nem, nem aratni indultunk, mivel nincs kaszánk. Így a konyha késem magamhoz vettem és irány a határ közeli része, nem messzire kellett menni mindjárt az első dűlő útnál bekanyarodtunk én ki a kocsiból gyorsan vágtam pár marék gabonát. Ekkor szólt a párom haladjak már mert jön egy néni bicajjal az úton, én meg nagy késsel a kezemben lopom a gabonát. Gyorsan beugrottam a kocsiba és irány a hazafele vezető út.
Az és becsületes, egyenes páromtól ( még gondolatban sem csinált hasonlót) hallgathatom ezek után, hogy lopásra kényszerítettem legalább is így adta elő Alexandrának, lesz mit hallgatnom még nagy a család szerintem mindenki tudni fogja a búzás történetet:))
Eddig abban a tudatban éltem az ember mindent megcsinál a gyerekeiért, de már tudom a xszemes hímzéseiért is nagyon sok mindenre hajlandó, már ha fertőzött az illető és én erősen az vagyok remélem sokakat sikerül nekem is megfertőznöm:)))