Pipacsos

könyvjelzők készültek a nagy kötés után, hímzésre felkészülve valami egyszerű és gyors  hímezni valót kerestem. Igazi felüdülés  kedv csináló varromány, haladós, mutatós minta egyszóval szerettem ölteni.

A fényképezés már nem ment ilyen egyszerűen:))  Képzeletemben.......álmomban búzatábla közepén szerettem volna  megörökíteni, de maradtam  a két maroknyi búza szálnál. Először is mivel nincs búzatáblánk másodszor nem akartam nagy távolságra  menni  beszerezni a növényt. 

A férjemet estefelé sikerült rábeszélnem menjünk már ki a város szélére kevéske kalászos növényért nem, nem aratni indultunk, mivel nincs kaszánk. Így a konyha késem magamhoz vettem és irány a határ közeli része, nem messzire kellett menni mindjárt az első dűlő útnál bekanyarodtunk én ki a kocsiból gyorsan vágtam pár marék gabonát. Ekkor szólt a párom haladjak már mert jön egy néni bicajjal az úton, én meg nagy késsel a kezemben lopom a gabonát. Gyorsan beugrottam a kocsiba és irány a hazafele vezető út.

 Az és becsületes, egyenes páromtól ( még gondolatban sem csinált hasonlót) hallgathatom ezek után, hogy lopásra kényszerítettem legalább is így adta elő Alexandrának, lesz mit hallgatnom még nagy a család szerintem mindenki tudni fogja a búzás történetet:))

Eddig abban a tudatban éltem az ember mindent megcsinál a gyerekeiért, de már tudom a xszemes hímzéseiért is nagyon sok mindenre hajlandó, már ha fertőzött az illető és én erősen az vagyok remélem sokakat sikerül nekem is megfertőznöm:)))