Köszönöm!
Úgy érzem a kedvességeteket külön meg kell köszönnöm!



Ezt a kis virágot küldöm nektek, annyira megörvendeztettétek a szívemet!
Ne vegyétek sértésnek, de csak ez volt most a gépemen, és még ezt nem mutattam, meg mert egészen új valamelyik nap virágzott ilyen szépen. Egy kicsit szúrós, egy kicsit vad, de gyönyörű a virágja.
Nem panasznak szántam én, a megjegyzést csak úgy jött félig humorosan félig talán szomorúan, mert tényleg jó volt ez a Michael Powell minta elkészítése. Hiszen Adélnek is ott a Tündikéje, ugyan az a minta és mégis más azt is nagyon jó összehasonlítani! Látom én a különbséget és a hasonlóságot is a kertekről nem beszélve, Mariann és Judit, hiszen alig várom, hogy felrakjatok egy,egy részletet. Minden elkezdett, és elkészült hímzésetek érdekel, nem csak azok amikről írtam, sőt úgy érzem nem csak a közös hobbi, hanem az emberi oldal is hiszen időközönként csak ki derül rólunk akaratlanul is valami erény, hiba, öröm, bánat, akármi. De ez nem baj.
A másik dolog miért is várnám el, hogy az én blogomat nézze bárki is, ha én is ritkán járok más blogokba, bár ez egyre sűrűbben fordul elő, csak nem nagyon merek kommentet hagyni. Ismervén magamat nem tudok megállni egy szimpla dicséretnél és a sok mellé beszélést.... talán nem mindenki veszi jó néven?
Sajnos egyéb okok miatt nem haladtam a kis banyekkal.