2009. június 28., vasárnap

Mostantól nem csak én nézem, a kis boszimat, hanem ő is, engemet.



Készen lettem a szemével, nem így terveztem, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek és elővettem a következő két minta lapot is, és megcsináltam. Nagyon erősen azt terveztem szépen haladok minta laponként, de győzött a kíváncsiságom.
A tekintetére bízom most már magam, ha csúnyán néz rám mikor a haját varrom ( ami nem semmi, kis munka ki sem nézni de igen sok a szín váltás) akkor talán folytatom az arcát, de erős a gyanúm, megint győz a kíváncsiságom.



Két képet azért raktam fel, megpróbáltam másként lefotózni, de nem látszik a különbség, szerintem élőben sokkal többet mutat.

7 megjegyzés:

Judit írta...

Azt a mindenit!!!
Jutka, ez nagyon szép lesz! :)))

Dora írta...

Úúúú, ez gyönyörű! Szerintem ennek a szemhímzésnek én sem bírtam volna ellenállni, pedig általában én sem ugrok lapot (persze nekem is volt már rá példa)! Na de ebben van a varázsa, hogy vonzon minket a hímzés, és úgy csináljuk, ahogy örömünkre szolgál :)

Jutka írta...

Köszönöm lányok!
Mióta így elkészült, nem is böktem bele, mivel csak nézzük egymást:)

Dora írta...

Nézz be hozzám! :)

Kriszti írta...

Nagyon szépen haladsz. Én mindig jobban haladok, ha már van "arca, szeme" a munkámnak. Valahogy inspirál a folytatásra.

Adél írta...

Szerintem ő azért néz téged, hogy varrjál már varrjál már!!!
Ha majd kivarrod a száját mondani is fogja. Nagyon haladsz.

Jutka írta...

Köszi, Kriszti, Adél, eddig haladtam, de egy kicsit.... most megtorpantam annak ellenére, hogy szeretem hímezni. Talán fáraszt a sok színváltás, a szín kavalkád, most egyszerűbbre vágyom.
Viszont a szájával kapcsolatban hasonló jutott az én eszembe is.:))